Nem egy rövid folyamatról van szó, de minden öltés örömmel tölt el. Közben elképzelem, vajon hova fog kerülni a nagyvilágban, ha majd egy nap végre elkészül.
Előkerült a kalapkészítő alapom végre, amit Amerikában készített egy szakember - olyan fából, ami jól bírja a "kalapos" igénybevételt.:) Mindig jó szívvel gondolok azokra a mesteremberekre, akik valamit hozzáadtak ahhoz, hogy kivitelezhessem a terveimet.
Hosszú ideig száradt rajta a speciálisan kikeményített anyagom, mire végre levehettem róla, hogy a textillel bevont acélhuzallal stabillá tegyem a peremét is. Úgy, ahogy egy valamire való kalapnak ki kell néznie. (Hogy hol sikerült szert tennem az utóbbira, hadd maradjon az én titkom, de meg ne kérdezzétek egyetlen acélhuzal nagykereskedelemben dolgozó férfi eladótól sem, hogy kapható-e ehhez akár csak hasonló termék is! Az ezt követő nézést ugyanis nehéz lenne szavakkal leírni... Pláne, ha azt is elmondod, hogy kalaphoz kellene...)
Nem kell megijedni. Ez még csak az alap. Hamarosan kiteljesedik. Következő nap meg is leltem a tökéletes külsőt! Egészen mást kerestem, amikor az egyik kedvenc méteráruüzletemben megláttam egy nagyon finom, ekrü brokátot. Hoztam is magammal. És bár nem mindig szeretett volna úgy rásimulni az alapra, ahogy azt én elvártam volna tőle, mégis sikerült összebarátkozniuk.
De a többi már nem fért bele ebbe a napba sem. Úgyhogy később derül csak ki, mi is lesz a végső forma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése